Olvasási idő: 8 PERC
Karácsony. A szeretet, a nyugalom, a meghittség időszaka – legalábbis elviekben.
A valóságban viszont, épp ilyenkor érezheted a mázsánként rád nehezedő nyomást, hogy minden tökéletes legyen. A fa, a dekoráció, az ajándékok, az ételek, a hangulat. Érj oda időre mindenhova, végezz a teendőkkel pontosan, figyelj a szeretteid örömére. De vajon figyelsz-e közben önmagadra?
Ha máris is azon kapod magad, hogy az ünnepek közeledtével robotolsz, és a belső hangod helyett a tennivalóid listája diktál, akkor érdemes megállnod egy pillanatra. Célszerű megfogalmazni, miért robotolsz karácsonykor?
A válasz nem egyszerű, számos összetevője lehet. Lehet oka a társadalmi elvárás, a média által sugallt tökéletes karácsony illúziója, erős tényező saját belső kényszered is, hogy megfelelj önmagadnak és a családnak. Ha nincs más mintád, természetes, hogy a szeretetet és a törődést kizárólag abban méred, hogy mennyi energiát fektetsz az előkészületekbe.
De vajon tényleg ettől lesz boldog a Karácsony?
Ha állandóan a teljesítésre törekszel, akkor szinte észrevétlenül kerülsz a ünnep mértani középpontjából perifériára. Észre sem veszed, hogy az a döbbenetesen csinos asztaldísz téged már egyáltalán nem boldogít, mert egyfolytában azon stresszelsz, majd milyen korán kelj fel, hogy mindennel végezz, mire a vendégek megérkeznek. Vannak ilyen és ehhez hasonló jelek, amik egyre hangosabban üvöltik, hogy nem magadat választod.
Jellemző rád az állandó fáradtság? Értem ezt testi és lelki értelemben egyaránt. Mutatja, ha nincs kedved semmihez, nem tudsz örülni az ünnepnek. Ha a kimerültség beárnyékolja a hangulatunkat, hiába vesszük körbe magunkat a legfényesebb csillagszóróval, nem születik meg belül a fény. Mennyire jellemez a tökéletességre törekvés? Csak a makulátlant fogadod el? Ez az az állapot, amikor a legkisebb hibákat is tragédiának éled meg. Elképzelhetetlen számodra, hogy az a terítő legyen fent az asztalon, ami sarkán a tavalyi halászlé foltja -még a századik mosás után is- halványan nyomot hagyott.
Ebben az állapotban tapasztalható a hiányzó jelenlét. Amikor fizikailag ott vagyunk, de mentálisan nem. A család beszélget körülöttünk az asztalnál, de amikor megkérdezik, mit gondolunk a témáról, zavartan mondjuk, hogy épp elkalandoztunk. Hogyne! Hiszen belül épp azon rágódunk, hogy ki mi mit gondol a foltos terítőről, vagy már a következő vendég cunamira tunningoljuk magunkat. Közben pedig elmegy mellettünk a pillanat és nem töltekeztünk a pillanat szépségével.
A folyamatos önkizsigerelés nem marad következmények nélkül. A vendégek az ünnep elteltével hazamennek, te is visszatérsz a hétköznapi kerékvágásba. A lelki kimerültség viszont, nem a naptárhoz igazodik és idővel mellette megjelenhetnek olyan testi tünetek is, mint az alvászavar, a fejfájás, vagy az emésztési problémák.
Mit tehetsz, ha nincs mintád a pihenésre? A hétköznapokban ez a “nem engedhetem meg magamnak” gondolat formájában szokott testet ölteni a leggyakrabban. Egyetlen megoldás van; írd át a gyerekkori mintádat!
Önállóan is számos apró eszközhöz nyúlhatsz.
- Állj meg és lélegezz! Ha azon kapod magad, hogy túlfeszített tempóban haladsz, állj meg! Vegyél néhány mély lélegzetet, és kérdezd meg magadtól „Miért csinálom ezt? Valóban ez a fontos most nekem?”
- Engedd el a tökéletesre törekvést! A perfekcionizmus káros. Mi történik, ha négy fogás helyett idén csak kettő lesz az asztalon? A szeretteid tíz év múlva nem a hibátlan dekorációra vagy a menüre fognak emlékezni, hanem arra, hogy milyen önfeledten érezték magukat melletted. Adni akkor tudsz magadból, ha telítettek az energiaraktáraid.
- Tervezz reálisan! Készíts egy egyszerű listát azokról a teendőkről, amik valóban fontosak. A listára prioritásként kerüljön fel minden napra a minőségi idő, a pihenés. Adj elegendő teret magadnak az előkészületekre.
- Merj segítséget kérni! Tudom, furcsán hangzik, de nem kötelező mindent egyedül elvégezned. Adj lehetőséget a család többi tagjának, hogy hozzájárulás legyen a segítségük az ünnephez. Oszd meg a feladatokat, vagy egyszerűen hagyd el a kevésbé fontosakat.
- Adj időt önmagadnak! A karácsony a szeretetről és családról szól; ezzel együtt esszenciális fontosságú, hogy magadban is tölts egy kis időt. Ez nem önzés, hanem öngondoskodás. Olvass egy jó könyvet, menj sétálni, vagy egyszerűen csak légy csendben kicsit és integráld, engedd, hogy a részeddé váljanak és elraktározódjanak a közösen átélt pillanatok.
- Legyél jelen! Talán mind közül ez a legfontosabb. Próbálj tudatosan figyelni a pillanatokra; egy mosolyra, egy ölelésre, a kandalló ropogására, a csengő csilingelésére, egy kedves szóra. Ezek a mozzanatok töltik fel a lelkedet és teszik igazán teljessé az Ünnepet. De csak akkor, ha átérzed.
Hozok egy tippet arra az esetre, ha a karácsonyfa alatt megjönne a kedved elmélyedni a témában: Dr. Brené Brown: A tökéletlenség ajándéka című könyve a sebezhetőség elfogadásának fontosságát mutatja be igazán bájos, olvasmányos formában. Megtanít arra, hogy a tökéletlenség mennyire valódi, szerethető tud lenni.
Meghitt, örömteli Ünnepet!
