Jelek, amikből látszik, ha önismeretbe jársz

Korábban úgy tapasztaltam, egyfajta bírálat érte azt, aki pszichológushoz járt. Sokáig nem volt kultúrája annak, hogy szakember támogatásával gondozzuk a mentális és lelki egészségünket. Hozok egy személyes tapasztalatot. Húszas éveim elejéig egy kis faluban nevelkedtem, a legközelebbi nagyváros Pécs volt és emlékszem, amikor a suliban, vagy különböző társaságokban felmerült a téma, hogy valaki pszichológushoz jár, néhányan azt feltételezték, ez csak akkor fordulhat elő, ha valakinek igen komoly mentális problémái vannak. Gyakran párosult hozzá valamiféle minősítés, ami egyfajta gyengeséget kölcsönzött az illetőnek, hiszen ő nem tudja önállóan megoldani a nehézségeit. De tekintették úri murinak is, szerintük ez azon jómódúak kiváltsága, akik unatkoznak, akiknek van idejük a lelkükkel foglalkozni.

Én akkoriban még nem tudtam diplomatikusan kezelni a véleménykülönbségeket. Valójában azt sem tudtam melyik táborhoz tartozok igazán, így bőszen hallgattam arról, hogy az első önismereti könyvek már ott sorakoztak a polcomon. 

Az eltelt évek során szerencsére óriásit fordult a világ e tekintetben is és egyre elfogadottabb konszenzus, hogy az önismereti munka tiszteletreméltó, a fejlődés iránti elköteleződésünket jelzi. Ezt egy belső utazáshoz tudom hasonlítani, amely során megismerjük nemcsak saját működésünket, érzelmeinket és mintáinkat, hanem megtanuljuk felismerni, hogyan lát bennünket a külvilág. Mély önismerettel a legtöbb esetben képessé válunk harmonikusabban kezelni önmagunkat és a környezetünkben élőket is. Persze nincs szó szentté avatásról, adódhatnak olykor kivételek.

 

Mit lát rajtad a környezeted, hogyan ismerheted fel te is, ha valaki önismereti munkát végez? 

 

• Megnő az önreflexiós képességünk, azaz képessé válsz önmagad objektív (ezen van a hangsúly) tükrévé válni. Az önismeretbe járó emberek gyakran képesek tudatosan rálátni saját viselkedésükre. A kulcs abban rejlik, hogy nemcsak megéled az érzelmeidet, hanem elemzed, megérted, hogy miért érezted azt, amit. Önreflektív kérdéseket használsz, mint például „Miért reagáltam így? Mit éreztem valójában? Hogyan hatott ez a helyzet rám?” Ezzel tudod stabilizálni az énhatáraidat és önazonosabb fogsz viselkedni, ami mindig kiegyensúlyozottabb működéshez vezet.

“Jó, de ez nem látszik kívülről” – gondolhatod teljesen jogosan, ezért hozok néhány példát arra is, ami igen.

• Javul a konfliktuskezelési stratégiád. Nézzünk itt egy példát: a barátnőd korábban gyakran felkapta a vizet, amiért századszorra is elkéstél a megbeszélt időpontról. Hol a forgalom, hol a gyerek, máskor egy közbejött megbeszélés, vagy a “ráérek még indulni” hozzáállás miatt késtél. Csak 5-10 perceket ugyan, de rendszeresen. Ez alkalommal sincs ez másként, már készülsz is egy csípős megjegyzésére tőle, ahogy belépsz a terembe. Ő viszont mosolyogva köszönt téged. Érdeklődik, hogy telt a napod, csevegtek, te csodálkozva konstatálod, milyen jó napja van és feloldódsz a beszélgetésben. A csevely egy pontján ő jó kedélyűen megkérdezi, hogy megoszthat-e veled valamit? Mi sem természetesebb számodra, kéred, hogy mondja, miről van szó. Ő elmondja, hogy nagyon fontos személy vagy számára, várja veled ezeket a találkozókat, készül rá és nagy figyelmet fordít arra, hogy a megbeszélt időpontra érkezzen. Tudja, milyen túlhajszolt életvitelt élsz és örömmel tölti el, hogy ezzel együtt időt szánsz a találkozókra, de mégis nagyon rosszul érzi magát attól, hogy rend szerint elkésel. Elmondja, hogy gyerekként mindig ő volt az utolsó az oviban, akiért ment az anyukája, hiszen a mama is rengeteget dolgozott. A kislánykori énje ilyenkor rendkívül elhagyatottan érezte magát és rettegett attól, hogy az anyukája elfelejtette. Tudja, hogy felnőttkorban ez nem természetes működés, de minden alkalommal, amikor te késel a találkozóról, bekapcsolnak benne ezek a gyermekkori élmények és retteg attól, hogy elfelejtetted őt, mert a találkozótok, vagy ő maga nem volt elég fontos számodra. Dolgozik ennek az elakadásnak a feloldásán, de egyelőre a felismerés fázisában tart és szeretne megkérni arra, hogy támogasd őt ebben a folyamatban és érkezz időben a találkozókra. Időben indulsz a következő alkalommal?

Az önismereti munka hosszú folyamat. Egyik fontos hozadéka, hogy képes leszel felismerni, majd megmutatni a sebezhetőségedet a környezetednek és higgadtabban kezelni a konfliktusokat. Ilyen hétköznapi eseteken tapasztalt változásból már egyértelműen látjuk, ha valaki foglalkozik önmagával.

• Tudatosabb lesz az érzelemszabályozásunk is. A gyakorlatban elkezdjük tudatosan megélni és kifejezni az érzelmeinket. Felismerjük, azonosítjuk, ha valami dühít, elszomorít vagy épp boldoggá tesz, és nem csak átéljük ezeket az érzéseket, hanem kulturáltan szavakba is tudjuk önteni a környezetünknek. Ez a működés leírhatatlan mértékben erősíti a kapcsolatokat. Tudatosabban választjuk meg, hogy kivel töltjük az időt. Éberré válunk a mérgező kapcsolatok jeleire, és egy megdolgozott önbecsüléssel bátran lépünk ki a méltatlan helyzetekből is.
• Stabilabb határtartást tapasztalsz, növekszik az önbizalmad. Ez kéz a kézben jár az előző ponttal. Tisztában leszel azzal, hogy mire van szükséged, és mit tudsz vagy nem tudsz vállalni. Fekete öves szint: “tudom vállalni, de nem szeretném, és ezt ki is merem mondani anélkül, hogy emiatt bűntudatot éreznék.” Tiszteljük önmagunk és mások határait egyaránt.
• Félelem helyett a kíváncsiság hajt. Csodás folyamat, ami alatt lassanként éberré válunk arra, hogy egyre kevésbé irányít minket a félelem. Kíváncsivá válasz a saját határaidra, és szívesen lépsz ki a komfortzónádból, teszteled magad új helyzetekben, mert tudod, hogy a fejlődés az eddig ismeretlen tájakon túl van.
• Hála a mindennapokban. Klisének hangzik, egészen addig, míg meg nem tapasztaljuk. Az önismereti munka egyik legszebb hozadéka a hála megérkezése az életedbe. Gyakrabban éled meg a pillanatok teljességét, és értékelni fogod az apró dolgokat, legyen az egy szép naplemente, egy inspiratív beszélgetés, egy ölelés vagy egy sikeres feladatmegoldás. Erőlködés nélkül megtalálod mindenben a szépet.

Hoztam egy könyvet, ha volna kedved ránézni a saját működésedre.  Popper Péter: Az önmagába térő ösvény című írása olykor filozofikus mélységű, mégis könnyen olvasható. Az önismereti út rejtelmeit tárja fel előtted, és számos gyakorlati tanáccsal lát el a lelki egyensúly megteremtéséhez. Fontos, egy jó könyv nem helyettesíti a terápiát, de kiváló gondolatébresztő lehet arra vonatkozóan, hogy melyik ösvényen indulj el önmagad felé.

 

Mit nyerhetsz vele?

Leggyakrabban kapcsolataink tükrében érezzük, hogy döcög életünk egy-egy területe. Egy ilyen folyamat kollektív hozadéka a kiegyensúlyozottabb kapcsolatok fenntartása. Hiszek abban, hogy társas lényként a legnagyobb hozzájárulás akkor lehetünk a környezetünknek, ha a legteljesebb önvalókat osztjuk meg velük. Hozhatok számos racionális érvet az önfejlesztés mellett. Olyan bizonyított hatásokat, minthogy vélhetően jobban kezeled majd a stresszt, könnyebben találsz megoldást a mindennapi kihívásokra, és nagyobb eséllyel találod meg a helyedet az életben. 

Az egész jóformán semmit nem ér a személyes boldogságérzeted nélkül. Önismerettel ezt tudod növelni. Azt, hogy a körülményektől függetlenül, te boldogan és hálásan élj.

Van kedved kipróbálni?